---

Október - Mindszent hava

Szüret, kukoricafosztás

Vessünk néhány pillantást arra, hogy milyen népszokások tehetik különlegessé az októberünket!

---

Miért Mindszent hava az október?

Mindenszentek napja ugyan már a következő naptári hónap első napjára esik, a népi kalendárium mégis ennek az ünnepnek a nyomán nevezte el az októbert. Augusztusnál is hasonlóképpen volt: habár Kisasszony napja szeptemberre esik, mégis augusztus kapta meg ezt az elnevezést.

Bartók Béla 3 csíkmegyei népdal című ciklusában feldolgozta az Októbernek, Októbernek elsején kezdetű népdalt.

Október 4. - Assisi Szent Ferenc napja

Assisi Szent Ferenc 1180-as évek elején született Assisiben, az állatok védőszentje.

"Várjatok meg engemet ez úton, elmegyek, és prédikálok én húgimnak, madaracskáknak. És mene az mezőbe. Ki madarak lakoznak vala az földön, legottan, hogy prédikálni kezde, mend az fán lakozó madarak leszállának őhozzá, és egyetlenbe velek az mezőn megmaradának."

A néphagyományban az úgynevezett ferenchetet (azt a hetet amiben október 4-e beleesik) a vetésre igencsak alkalmas időszaknak tartották. "Az őszi vetés nem kezdődhetett hétfőn... a vetőnek előző nap tilos volt asszonnyal hálni; lábat kellett mosnia, tiszta fehérneműt öltenie; némely vidéken áldoznia vagy templomba kellett mennie. A vető néhol ruhájába fokhagymát tett, hogy a boszorkányok meg ne rontsák. A mag közé szentelt barkát; Kalotaszegen anyatejet kevertek, hogy a gabona „tejes, tisztes” legyen; ...Kalotaszegen a gazda levágott körmeit is a mag közé keverte; így a vetést nem bántotta se ember, se állat. ... Gyakran a karácsonyi abroszból vetettek a jobb termés érdekében... Gyakori volt, hogy három magot tett a vető a nyelve alá és szótlanul dolgozott egész idő alatt, hogy ne bántsák a madarak a vetést. Közben pipázni is tilos volt, nehogy üszkös legyen a gabona. A vetés végeztével általános szokás volt a zsákot magasba dobni, hogy magas legyen a vetés. Egyes helyeken vetés után a szájba vett három magot a szomszéd földjébe dugták, e szavakkal: „Verebek, madarak, ezt egyétek meg!” A vetőabroszt néhol a ház tetejére dobták, hogy a jég el ne verje a vetést."

Ezen a napon nyírfaágat tettek a fészekbe a kotló alá, hogy az megvédje a csirkéket a gonosz, ártó szellemektől.

Október 16. - Gál napja

Szent Gál napjára - úgy tartották, hogy a makk beérik. Ez az igencsak fontos, természet kínálta eledel a a disznó hízlalására kiváló eledel. (lásd.: Árpa is van, makk is van)

A halászok pedig ezen a napon egy utolsó nagy halászatot tartottak, mielőtt a halak elvermelik magukat.

Október 20. - Vendel napja

Szent Vendel, 6. században élt ír királyfi tisztelete a 18. században terjedt el Magyarországon, leginkább a Dunántúlon és a Jászságban. Vendel vagyonáról és királyfiságáról lemondva disznópásztorkodásból tartotta fenn magát. A pásztorok védőszentjeként tisztelt Vendel ezen a napon viszi az állatokat (állatvész törhet ki) így haragját kiengesztelvén az állatokat ezen a napon nem dolgoztatják, hadd ünnepeljenek.

Október 26. - Dömötör napja

A 4. században vértanúhalált halt Szent Dömötört főképp az ország keleti felében a pásztorok, juhászok patrónusaként tisztelték, napján indult újra a juhászújév, a juhászok elszámoltatása, mely hetet juhászbál, dömötörözés, juhásztor néven is illettek.

Szent Mihály napjával, szeptember 29-ével kapcsolatban már volt arról szó, hogy a gazdasági élet fordulójának jelentős napja, hiszen a pásztorok elszámoltatása ekkor zajlott. Dömötör napja igencsak hasonló ehhez, viszont október 26-a kifejezetten a juhászok elszámoltatásának volt szentelve.

Október 28. - Simon-Júdás napja

Mögérkezett Simon Júdás

Jaj mán néköd pőregatyás.

Szüret

Az érett szőlőfürtök betakarításának kezdete valamely jeles naphoz kötődött, mely Szent Mihály napja és Simon-Júdás napja közé esett. A parasztgazdaságban ez a társasmunka olyannyira fontos szerepet töltött be a közösség életében, hogy a 16.-17. század során a törvénykezést is megszüntették a szüret idejére.

"Este mindig úgy csináltuk h sokáig fejeződjön be a szüret. mikor kezdett bealkonyodni, már sötét volt akkor olyan jó dombos hegyeken vannak a szőlők és amint gyüttünk be nagyon szép volt amikor este sokan énekeltünk és közben még rikongatni is szoktunk."

A bortermő vidékeken szüreti felvonulást, bált tartottak, mely mulatságban megjelent a különböző zsánerfigurák mellett (cigány, medvetáncoltató, drótos tót, török) a sáfár, a tolvaj, a csősz, a kötözőasszony alakja is. A felvonulás során a leányok, a legények és a gyerekek kereplővel hangoskodnak.

A római mitológiában Bacchus a bor és a mámor megtestesítője. A magyar néphagyományban Baksus pajtás hordóra ültetett figura, lopótökkel és pohárral a kezében.

Fáradozva emlegetjük a szüret nevét

Nosza, rajta, vigazdozva igyuk a levét

Bor, bor, bor, jó a bor

Este, délbe, reggel és uzsonnakor.

Öregapám is azt mondta, mikor a csutorát hordozta, hogy

Igyál, igyál, igyál! Az Isten éltessen soká!

Kukoricafosztó

A szüret mellett a kukoricafosztás volt a másik őszi társasmunka. A kukoricacsövek levelektől való megfosztását tengerihántó, máléfejtő, bontó kifejezésekkel is illették.

"Szent Mihály után, hogy a kukoriczát hazahordják a gazdák, fosztására a falu legényeit és leányait meg szokták hívni, mert áldott a sok kéz. Este a tehetősb gazdák zenét is fogadnak, s a gyülekezők emellett végezik a munkát, a nők a fosztással vesződnek, a férfiak pedig a java kukoriczát szépen összefonják mindenféle alakba, s ha egy-egy nagyobb fonást elvégeznek, tánczra kerekednek. Munka után enni, inni s némelyek kukoricza részt is kapnak. Hol zene nincs, ott énekszóval ülik meg e napot."

"Ott aztán vót cirkusz, mikor találtak egy-egy üszkös kukoricát, az jó fekete, avval jó kikenték a lányokat. Úgy kikenték sokszor, hogy ölig vót kimosdani."

---

Fő forrásom: Tátrai Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások

Penavin Olga: Népi kalendárium