- Helga Debreczeni-Kis
- jún. 22.
- 6 perc olvasás
Frissítve: júl. 7.
Július - Szent Jakab hava
Sarlós Boldogasszony, Jakab nem ment haza, Aratás, Illés, Anna

Vessünk néhány pillantást arra, hogy milyen népszokások tehetik különlegessé a júliusunkat!
Miért Szent Jakab hava a július?
Július 25-én Jézus tanítványáról, János evangélista bátyjáról, Zebedeus fiáról, a katolikus egyház első vértanú apostoláról emlékezünk meg. Jézus „folytatva útját megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Éppen hálójukat javították a bárkában apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal együtt, és nyomába szegődtek” (Mt 4,21).
A néphagyomány szerint erre a napra be kell fejezni a zab aratását, különben az kárba vész. A felföldi Gymesben Jakab és a zab történetét danolta özv. Balla Józsefné Molnár Mária 1979-ben:
Az Úr elküldte Jakabot, arassa le a zabot. Jakab nem aratta le a zabot, Jakab nem ment haza.
Elküldték a szolgálót, hívja haza Jakabot. A szolgáló nem hívta haza Jakabot, Jakab nem aratta le a zabot, Jakab nem ment haza.
Elküldték a kutyát, harapja meg a szolgálót.
A kutya nem harapta meg a szolgálót,
a szolgáló nem hívta haza Jakabot,
Jakab nem aratta le a zabot,
Jakab nem ment haza.
Elküldték a botot, verje meg a kutyát.
A bot nem verte meg a kutyát,
a kutya nem harapta meg a szolgálót,
a szolgáló nem hívta haza Jakabot,
Jakab nem aratta le a zabot,
Jakab nem ment haza.
Elküldték a tüzet, égesse meg a botot.
A tűz nem égette meg a botot,
a bot nem verte meg a kutyát,
a kutya nem harapta meg a szolgálót,
a szolgáló nem hívta haza Jakabot,
Jakab nem aratta le a zabot,
Jakab nem ment haza.
Elküldték a vizet, oltsa el a tüzet.
A víz nem oltotta el a tüzet,
a tűz nem égette meg a botot,
a bot nem verte meg a kutyát,
a kutya nem harapta meg a szolgálót,
a szolgáló nem hívta haza Jakabot,
Jakab nem aratta le a zabot,
Jakab nem ment haza.
Elküldték a bikát, igya meg a vizet.
A bika nem itta meg a vizet,
a víz nem oltotta el a tüzet,
a tűz nem égette meg a botot,
a bot nem verte meg a kutyát,
a kutya nem harapta meg a szolgálót,
a szolgáló nem hívta haza Jakabot,
Jakab nem aratta le a zabot,
Jakab nem ment haza.
Elküldték a mészárost, vágja le a bikát.
A mészáros levágta a bikát,
a bika megitta a vizet,
a víz eloltotta a tüzet,
a tű megégette a botot,
a bot megverte a kutyát,
a kutya megharapta a szolgálót,
a szolgáló hazahívta Jakabot,
Jakab learatta a zabot,
Jakab elment haza.
Július 2. - Sarlós Boldogasszony
Habár a II. vatikáni zsinat óta a világegyházban május 31-én ünneplik az áldott lévő Mária Erzsébetnél tett látogatását, Magyarországon az erről való megemlékezés annak korábbi, július 2-ai dátumán maradt.
És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel" Lk 1. 41.
Az evangéliumi történet alapján a Visitatio során mind Mária, mind Erzsébet méhében magzat lakozott, ami naptári szempontból május 31-én lehetséges, július 2-án viszont nem, hiszen Erzsébet fiának, Keresztelő Szent Jánosnak születését június 24-re helyezte az egyház, pontosan 6 hónappal Jézus születése előtt. Ennek fényében július 2-án nem az találkozásról, hanem az együtt töltött idő végéről, Mária hazaindulásáról emlékezünk meg.

A katolikus parasztság munkáját, munkavégzését Mária kíséri és oltalmazza, így az aratás rituális kezdete is Szűz Mária ünnepéhez, Sarlós Boldogasszony napjához köthető. Ezen a napon az aratók a misén való részvétel és a papi áldás után ünnepi öltözékben kimentek a búzatáblára egy rendet vágni, majd hazamentek ünnepelni. Csupán másnap fogtak hozzá igazán a munkához. A sarló az aratás jelképe, hosszú évszázadokon keresztül az aratás fő eszköze volt. A Dél-Alföldön 15. század végén kezdett el a parasztság áttérni a kaszás aratásra.
Ezen ünnep a magyar néphagyománnyal, népélettel egybeforrt létezése alátámasztja, hogy Magyarországon miért volt fontos, hogy július 2-án maradjon az ünnep időpontja.
Július 20. - Illés napja
Illés ószövetségi prófétának napja, akit földi életének utolsó napján a forgószélben megjelenő tüzes lovak által vontatott tüzes szekér ragadott el.
A néphit szerint az időjárás gyakorta viharos ezen a napon, melynek mennydörgéssel való kísérete Illés szekerének zörgése. Illés napján munkatilalom volt, tilos volt dolgozni, nehogy a termést elverje a jég vagy belecsapjon a villám valamibe.
"Algyő öregei úgy mondják, hogy a világ teremtése után az Úr meg a Sátán együtt gyönyörködött a teremtett világ szépségében. A Sátán meglátta az embert a Paradicsomban. Elfogta a gyűlölet, és Urának megcsúfolására maga is Ádámhoz hasonló emberalakot rajzolt a porba. Illésnek nevezgette és költögetni próbálta: Illés, kelj föl! A porember azonban meg se mozdult. Az Úr erre megszólalt: Illés, kelj föl, hajigáld mög azt, aki tégöd alkotott! Illés nyomban fölkelt és villámokkal dobálta meg a Sátánt. Ettől kezdve van villámlás és mennydörgés."
Július 26. - Anna napja
A történet Szent Anna 20 évig élt házasságban férjével, Joachimmal gyermekáldás nélkül.
"A régi szent időkben/ Az egész Izraelben/ A törvényt meggyalázta/ Aki magtalan vala."
Ó, Szent Anna, aranyág kezdetű egyházi dalt Kiss Lajos gyűjtötte Barslédecen 1969-ben.
A néphagyományban ezen a napon gyermekáldásért könyörögtek az emberek.
Ó, Szent Anna, aranyág,
Illatozó gyöngyvirág,
Hozzád örömmel jöttünk, Százezerszer köszöntünk.
Azért jönnek sok ezren,
Mert bánat van szívükben.
Tied ez a drága kéz,
Mely meggyógyítani kész.
Neked is volt fájdalmad, Tudod, hogy mi a bánat.
Kiomló könnyeidet
Jaj, ki számlálhatja meg.
Szent Joachim férjeddel Húsz évet töltöttél el. Volt kincsed, volt vagyonod,
De nagyobb volt bánatod.
A dús vagyon és kincsed
Nem vigasztaltak téged.
Bánatba merült szíved,
Mert nem volt még gyermeked.
A régi szent időkben,
Az egész Izraelben
A törvényt meggyalázta,
Aki magtalan vala.
Szent Annát is emiatt
Epeszti a mély bánat
Elvonult keservében
Virágos kis kertjébe.
Joachim meg elmene
A szent Jeruzsálembe.
Egy kis báránykát hozá
Az Isten oltárára.
Jaj, de a fő oltárról
A többiek sorából
A főpap felemelte
És a földre vetette.
Joachimhoz a főpap
Ajkai így szólottak:
Mert magtalanok vagytok
Nem kell áldozattok.
Joachim nem ment haza,
Hanem bánataiba
A Libánus-hegységbe,
Mély bánatba merülve.
Szent Anna mit éreztél,
Mikor erről hírt vettél,
Hogy tetőled hű férjed
Búcsúzás nélkül ment el?
A fájdalmak lángnyila
Életed elharvaszta.
E zöld borostyán alatt
Könnyeidet ontottad.
Ekkor az örömhajnal,
Jött vigasztaló angyal,
És így szóltak ajkai:
Leányod fog születni.
Ragyogóbb lesz a napnál,
Fényesebb a csillagnál,
Mária lesz a neve,
Ez lesz Jézus szülője.
Szent Anna hitvestársát
És Joachim Szent Annát
Keresni nagy örömmel
Egyszerre indultak el.
Sion szent városánál,
Az Aranyos kapunál,
Egymással találkoztak,
Örömkönnyet hullattak.
Szent csókkal, öleléssel
Egymást köszönték hévvel.
Lett az angyali mondás,
Szeplőtlen fogantatás.
Ó, legboldogabb anya,
Dicsőséges Szent Anna,
Te szülted Szűz Máriát,
Üdvözítőnk Szent Anyját.
Nekünk is ez érdemed
Nyitja meg az egeket,
Ha bűnünkből megtérünk,
Ez által üdvözülünk.
Aratás
Július az aratás (búza, rozs, árpa) hónapja. Míg korábban a sarlós aratás volt elterjedt, addig a 15. század második felétől megjelent a kaszás aratás is, mely a 19.-20. század során hódított igazán nagy teret magának.
"Az aratás kezdetén elmentek a templomba, vitték a sallót, búzakalászt, a pap megáldotta, úgy mentek az aratásba. a földre letérdeltek és imádkoztak. úgy kezdték Isten nevében az aratást."
A betakarítás folyamata során az aratók markot szedtek/markot hajtottak, azaz a levágott gabona nyalábját ölben elférő mennyiségben összefogták. Ezután néhány marok nyalábot összekötöttek a könnyebb kezelhetőség végett, ezt pedig kévének nevezzük.
Az első kévének - ahogy az utolsónak is, mágikus erőt tulajdonítottak, egészség-és termékenységvarázslás céljából adtak a baromfinak belőle, Sellyén pedig az arató a derekára kötötte, hogy megóvja őt a derékfájdalomtól.
Néhány aratással kapcsolatos népdal:
Az utolsó kévéből készült az aratókoszorú, melyhez szintén különféle hiedelmek, szokások fűződtek. Aratókoszorút általában a földesúrnak készítették, búzából szépen megfonták s azt megvirágozták. Bőség-és esővarázslás céljából megöntözték a koszorút vagy annak vivőjét. Ünneplőbe öltözve elvonultak a gazdához, aki megvendégelte őket.
Az aratás végeztével kapcsolatos népdalok:

Szerencsés jó napot adjon az Úristen,
Barátim e háznál álljon meg rendesen.
Hogy a fő kasznár úr tőlünk tiszteltessen,
Talán kívánságunk vehendi szívesen.
...
Az aratás mellett ugyan nem éheztünk,
Tán sanyargatva sokat görnyedeztünk.
Bevégzett munkánknak itt vagyon a jele,
Jól lehet kemény volt a kaszánknak a nyele,
De mégis kaszáltunk keservesen vele.
Ámbár ellankasztott minket a fáradtság,
Fáradt tagjainkra hullott az izzadság,
De mégis felvállalt munkánknak lett vége,
Áldassék érte Isten Őfelsége!
Vigadalmunk jele nem igen szomorú,
E búzakalászból összefont koszorú,
Amelyet ajánlunk mindnyájan szívesen,
Tisztelt kasznár urunk vegye ezt tőlünk szívesen!
Fő forrásom: Tátrai Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások
Comments