Július - Szent Jakab hava

Helga Debreczeni-Kis
jún. 22.
6 perc olvasás

Frissítve: 37 perccel ezelőtt

Július - Szent Jakab hava

Sarlós Boldogasszony, Jakab nem ment haza, Aratás, Illés, Anna

Vessünk néhány pillantást arra, hogy milyen népszokások tehetik különlegessé a júliusunkat!

Miért Szent Jakab hava a július?

Július 25-én Jézus tanítványáról, János evangélista bátyjáról, Zebedeus fiáról, a katolikus egyház első vértanú apostoláról emlékezünk meg. Jézus „folytatva útját megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Éppen hálójukat javították a bárkában apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal együtt, és nyomába szegődtek” (Mt 4,21).

A néphagyomány szerint erre a napra be kell fejezni a zab aratását, különben az kárba vész. A felföldi Gymesben Jakab és a zab történetét danolta özv. Balla Józsefné Molnár Mária 1979-ben:

"Mikor arattunk, akkor énekeltük."

Az Úr elküldte Jakabot, arassa le a zabot. Jakab nem aratta le a zabot, Jakab nem ment haza.

Elküldték a szolgálót, hívja haza Jakabot. A szolgáló nem hívta haza Jakabot, Jakab nem aratta le a zabot, Jakab nem ment haza.

Elküldték a kutyát, harapja meg a szolgálót.

A kutya nem harapta meg a szolgálót,

a szolgáló nem hívta haza Jakabot,

Jakab nem aratta le a zabot,

Jakab nem ment haza.

Elküldték a botot, verje meg a kutyát.

A bot nem verte meg a kutyát,

a kutya nem harapta meg a szolgálót,

a szolgáló nem hívta haza Jakabot,

Jakab nem aratta le a zabot,

Jakab nem ment haza.

Elküldték a tüzet, égesse meg a botot.

A tűz nem égette meg a botot,

a bot nem verte meg a kutyát,

a kutya nem harapta meg a szolgálót,

a szolgáló nem hívta haza Jakabot,

Jakab nem aratta le a zabot,

Jakab nem ment haza.

Elküldték a vizet, oltsa el a tüzet.

A víz nem oltotta el a tüzet,

a tűz nem égette meg a botot,

a bot nem verte meg a kutyát,

a kutya nem harapta meg a szolgálót,

a szolgáló nem hívta haza Jakabot,

Jakab nem aratta le a zabot,

Jakab nem ment haza.

Elküldték a bikát, igya meg a vizet.

A bika nem itta meg a vizet,

a víz nem oltotta el a tüzet,

a tűz nem égette meg a botot,

a bot nem verte meg a kutyát,

a kutya nem harapta meg a szolgálót,

a szolgáló nem hívta haza Jakabot,

Jakab nem aratta le a zabot,

Jakab nem ment haza.

Elküldték a mészárost, vágja le a bikát.

A mészáros levágta a bikát,

a bika megitta a vizet,

a víz eloltotta a tüzet,

a tű megégette a botot,

a bot megverte a kutyát,

a kutya megharapta a szolgálót,

a szolgáló hazahívta Jakabot,

Jakab learatta a zabot,

Jakab elment haza.

Július 2. - Sarlós Boldogasszony

Habár a II. vatikáni zsinat óta a világegyházban május 31-én ünneplik az áldott lévő Mária Erzsébetnél tett látogatását, Magyarországon az erről való megemlékezés annak korábbi, július 2-ai dátumán maradt.

És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel" Lk 1. 41.

Az evangéliumi történet alapján a Visitatio során mind Mária, mind Erzsébet méhében magzat lakozott, ami naptári szempontból május 31-én lehetséges, július 2-án viszont nem, hiszen Erzsébet fiának, Keresztelő Szent Jánosnak születését június 24-re helyezte az egyház, pontosan 6 hónappal Jézus születése előtt. Ennek fényében július 2-án nem az találkozásról, hanem az együtt töltött idő végéről, Mária hazaindulásáról emlékezünk meg.

"Északi vidékeken ezen a napon felvirágoztak egy széket és a ház elé tették, hogy ha arra járna a terhes Mária, legyen hol megpihennie.""

A katolikus parasztság munkáját, munkavégzését Mária kíséri és oltalmazza, így az aratás rituális kezdete is Szűz Mária ünnepéhez, Sarlós Boldogasszony napjához köthető. Ezen a napon az aratók a misén való részvétel és a papi áldás után ünnepi öltözékben kimentek a búzatáblára egy rendet vágni, majd hazamentek ünnepelni. Csupán másnap fogtak hozzá igazán a munkához. A sarló az aratás jelképe, hosszú évszázadokon keresztül az aratás fő eszköze volt. A Dél-Alföldön 15. század végén kezdett el a parasztság áttérni a kaszás aratásra.

Önmagában a magyar fejlődésű Sarlós név is a búza beérésére, az aratásra, áttételesen pedig asszonyi vegetációs ünnepre utal.

Ezen ünnep a magyar néphagyománnyal, népélettel egybeforrt létezése alátámasztja, hogy Magyarországon miért volt fontos, hogy július 2-án maradjon az ünnep időpontja.

Július 20. - Illés napja

Illés ószövetségi prófétának napja, akit földi életének utolsó napján a forgószélben megjelenő tüzes lovak által vontatott tüzes szekér ragadott el.

A néphit szerint az időjárás gyakorta viharos ezen a napon, melynek mennydörgéssel való kísérete Illés szekerének zörgése. Illés napján munkatilalom volt, tilos volt dolgozni, nehogy a termést elverje a jég vagy belecsapjon a villám valamibe.

"Algyő öregei úgy mondják, hogy a világ teremtése után az Úr meg a Sátán együtt gyönyörködött a teremtett világ szépségében. A Sátán meglátta az embert a Paradicsomban. Elfogta a gyűlölet, és Urának megcsúfolására maga is Ádámhoz hasonló emberalakot rajzolt a porba. Illésnek nevezgette és költögetni próbálta: Illés, kelj föl! A porember azonban meg se mozdult. Az Úr erre megszólalt: Illés, kelj föl, hajigáld mög azt, aki tégöd alkotott! Illés nyomban fölkelt és villámokkal dobálta meg a Sátánt. Ettől kezdve van villámlás és mennydörgés."

Július 26. - Anna napja

A történet Szent Anna 20 évig élt házasságban férjével, Joachimmal gyermekáldás nélkül.

"A régi szent időkben/ Az egész Izraelben/ A törvényt meggyalázta/ Aki magtalan vala."

Ó, Szent Anna, aranyág kezdetű egyházi dalt Kiss Lajos gyűjtötte Barslédecen 1969-ben.

A néphagyományban ezen a napon gyermekáldásért könyörögtek az emberek.

Ó, Szent Anna, aranyág,

Illatozó gyöngyvirág,

Hozzád örömmel jöttünk, Százezerszer köszöntünk.

Azért jönnek sok ezren,

Mert bánat van szívükben.

Tied ez a drága kéz,

Mely meggyógyítani kész.

Neked is volt fájdalmad, Tudod, hogy mi a bánat.

Kiomló könnyeidet

Jaj, ki számlálhatja meg.

Szent Joachim férjeddel Húsz évet töltöttél el. Volt kincsed, volt vagyonod,

De nagyobb volt bánatod.

A dús vagyon és kincsed

Nem vigasztaltak téged.

Bánatba merült szíved,

Mert nem volt még gyermeked.

A régi szent időkben,

Az egész Izraelben

A törvényt meggyalázta,

Aki magtalan vala.

Szent Annát is emiatt

Epeszti a mély bánat

Elvonult keservében

Virágos kis kertjébe.

Joachim meg elmene

A szent Jeruzsálembe.

Egy kis báránykát hozá

Az Isten oltárára.

Jaj, de a fő oltárról

A többiek sorából

A főpap felemelte

És a földre vetette.

Joachimhoz a főpap

Ajkai így szólottak:

Mert magtalanok vagytok

Nem kell áldozattok.

Joachim nem ment haza,

Hanem bánataiba

A Libánus-hegységbe,

Mély bánatba merülve.

Szent Anna mit éreztél,

Mikor erről hírt vettél,

Hogy tetőled hű férjed

Búcsúzás nélkül ment el?

A fájdalmak lángnyila

Életed elharvaszta.

E zöld borostyán alatt

Könnyeidet ontottad.

Ekkor az örömhajnal,

Jött vigasztaló angyal,

És így szóltak ajkai:

Leányod fog születni.

Ragyogóbb lesz a napnál,

Fényesebb a csillagnál,

Mária lesz a neve,

Ez lesz Jézus szülője.

Szent Anna hitvestársát

És Joachim Szent Annát

Keresni nagy örömmel

Egyszerre indultak el.

Sion szent városánál,

Az Aranyos kapunál,

Egymással találkoztak,

Örömkönnyet hullattak.

Szent csókkal, öleléssel

Egymást köszönték hévvel.

Lett az angyali mondás,

Szeplőtlen fogantatás.

Ó, legboldogabb anya,

Dicsőséges Szent Anna,

Te szülted Szűz Máriát,

Üdvözítőnk Szent Anyját.

Nekünk is ez érdemed

Nyitja meg az egeket,

Ha bűnünkből megtérünk,

Ez által üdvözülünk.

Aratás

Július az aratás (búza, rozs, árpa) hónapja. Míg korábban a sarlós aratás volt elterjedt, addig a 15. század második felétől megjelent a kaszás aratás is, mely a 19.-20. század során hódított igazán nagy teret magának.

"Az aratás kezdetén elmentek a templomba, vitték a sallót, búzakalászt, a pap megáldotta, úgy mentek az aratásba. a földre letérdeltek és imádkoztak. úgy kezdték Isten nevében az aratást."

A betakarítás folyamata során az aratók markot szedtek/markot hajtottak, azaz a levágott gabona nyalábját ölben elférő mennyiségben összefogták. Ezután néhány marok nyalábot összekötöttek a könnyebb kezelhetőség végett, ezt pedig kévének nevezzük.

Az első kévének - ahogy az utolsónak is, mágikus erőt tulajdonítottak, egészség-és termékenységvarázslás céljából adtak a baromfinak belőle, Sellyén pedig az arató a derekára kötötte, hogy megóvja őt a derékfájdalomtól.

"...mászkáltak a kígyók ottan, erre meg amarra, sivalkodtunk, hogy nem is félt tőlünk, oszt akkor eldobtuk a sarlót, hogy gyertek üssétek agyon!"

Néhány aratással kapcsolatos népdal:

Az utolsó kévéből készült az aratókoszorú, melyhez szintén különféle hiedelmek, szokások fűződtek. Aratókoszorút általában a földesúrnak készítették, búzából szépen megfonták s azt megvirágozták. Bőség-és esővarázslás céljából megöntözték a koszorút vagy annak vivőjét. Ünneplőbe öltözve elvonultak a gazdához, aki megvendégelte őket.

Az aratás végeztével kapcsolatos népdalok: