- Helga Debreczeni-Kis
- márc. 29.
- 5 perc olvasás
Április - Szent György hava
Kiszehajtás, villőzés, Nagyböjt, Húsvét
Vessünk néhány pillantást arra, hogy milyen népszokások tehetik különlegessé az áprilisunkat!
Miért Szent György hava az április?
Szent György napján (április 24.) került sor az állatok kihajtására, mely cselekményhez számos hiedelem, szokás, varázslat fűződik. Ez a nap kiemelkedő szerepet töltött be a paraszti társadalomban, április legfontosabb állandó ünnepe volt.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem Húsvéthoz kötődik a hónap hagyományos elnevezése, hiszen keresztény hagyományokban mélyen gyökerező hitvilágunk indokolttá tenné ezt, azonban a mozgó ünnep révén a Feltámadás ünnepe akár már márciusban is lehet. (március 21 április 25 közé esik a Húsvét)
Április 1.
Április elseje az egymás ugratásának, megviccelésének napja nemcsak manapság, hanem régebben is.
Tátrai Zsuzsanna és Karácsony Molnár Erika Jeles napok, ünnepi szokások című könyvében ezt írja: "a gyerekeket...boltba küldték esernyőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyűért."
Ha valakit sikerült átverni, így csúfolták:
Április 24. - Szent György napja
Szent György a lovagok, lovas katonák védőszentje. A legenda szerint a középkorban Lybia provincia Silena nevű városát rettegésben tartotta egy sárkány, akit az arra járó György - jó kardforgató lévén, legyőzött, megmenekítve a várost a haláltól.
Az ókori Rómában ekkortájt ünnepelték (április 21) a Palilia/Parilia nevet viselő pásztorünnepet, mely során Pales istennőhöz fohászkodtak az állatok szaporaságáért, tejhozamban való bővelkedésért.
Ehhez az ókori ünnephez kapcsolható a néphagyomány Szent György napi hiedelmekben, szokásokban gazdag kihajtása, a tavasz valódi kezdete.
Az állatokat zöld ággal veregetve hajtották ki hol láncon át, hogy erősek legyenek, hol pedig tojáson keresztül, hogy kerekdeddé váljanak. Mindezen rítusoknak célja, hogy elősegítse a szaporaságot, megőrizze az egészséget, biztosítsa a bőséget, a gonoszt pedig elhárítsa.
A paraszti kalendárium szerint ez a nap kifejezetten alkalmas a krumpli, kukorica, tök, uborka, bab és borsó vetésére.
Erre a vetésre esőt kértek a vetésre.
Szent György napját mágikus cselekvésekre alkalmas napnak tartották bőség, szépség, egészség és férjjóslás tekintetében. Egyik legelterjedtebb hiedelem szerint a hajnali órákban ha meztelenül, magunk után lepedőt/kötényt húzva felszedjük a harmatot, mely textilt a tejesfazékba facsarva a föld ereje révén a bőséget, tejhasznot, vajat ád.
Április 25. - Márk napja
Jellegzetes ünnepe a búzaszentelés, melynek mágikus erőt tulajdonítottak. A pap és a hívek megkerülték a templomot, majd kimentek a búzaföldre, ahol a pap megszentelte a búzát. Szeged környékén a Szent György napi harmatot és Márk napi szentelt búzát tettek a kovászba.
Nagyböjt
A 40 napos böjt Hamvazószerdától Húsvétvasárnapig tart. Ahogyan a Húsvét is (a tavaszi napéjegyenlőséget követő - március 21., első holdtölte utáni vasárnap), úgy a nagyböjt is mozgó ünnep. Hamvazószerda az első böjti nap, mely napon az előző évi barka hamujából a pap keresztet rajzol a hívek homlokára a bűnbánat, a halál emlékeztetőjéül.
"Emlékezzél ember, hogy porból lettél és porrá leszel."
A böjtben zenés mulatságok, lakodalmak, bálok rendezése tilos volt, a közösségi élet megélése, az egymáshoz való kapcsolódás azonban ebben az időszakban is fontos szerepet töltött be, így kialakult néhány olyan játék és szokás, mely kifejezetten a böjtre jellemző.
A tánctilalom nem vonatkozott a leány karikázásra, melyet egyszólamú ének kíséretében jártak kör alakban.
Jellegzetes böjti játékok közé sorolható a szinalázás, az ulicskázás, a pilikézés, kapus játékok, a mancsozás, a sajbózás és a fogócskázás is.
Néprajzi Múzeum felvételén szó esik a kiszézésről, mancsozásról, búzaszentelésről, barkaszentelésről, zöldágjárásról, locsolkodásról is, érdemes megnézni!
A cibereleves, melynek receptjét Simai Kristóf jegyezte le először a 18. század végén, jellegzetes böjti étel.
"Szűrd le a kovásszal savanyított uborka levét, verd fel egy kis tiszta liszttel és egy tojásnak a sárgájával, de előbb az uborkalevet forrald fel, és úgy habard fel liszttel és tojással, ezután ismét forrald fel, piríts kenyeret, aprítsd kockákra, ad fel, jó savanyú leves."
Számos változata él a ciberelevesnek, mely lényegében egy savanyú, erjesztett levet tartalmazó leves. Alaplevét rozs-vagy búzakorpára öntött forró víz képezi, melyet pár nap múlva leszűrtek. Ebbe raktak köles, hajdina, kukorica, majd lisztet és tejfölt. Kifejezetten egészséges, emésztést segítő étel.
Virágvasárnap
A böjt utolsó hete a nagyhét nevet viseli, az előtte levő hét pedig Virágvasárnappal zárul, mely Jézus Jeruzsálembe vonulásának ünnepe.
"Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak." Márk 11.8
Barkaszentelés egyházi eredetű szokás, melyet a nép mágikus elemekkel ruházott fel. A megszentelt barka megvéd a vihartól, gyógyító ereje van, ha a földbe tűzik, akkor pedig elűzi a férgeket.
Kiszehajtás, villőzés
A kiszehajtás és villőzés Nyitra, Hont, Nógrád, egykori Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Heves vármegyékben volt jellemző virágvasárnapi leányszokás.
Kiszehajtás:
A menyecskének öltöztetett szalmabábut, a kiszét végigvitték a falun, majd elégették, vagy levetkőztették és vízbe dobták.
A bábu a tél, böjt, betegség megtestesítője.
Villőzés:
A kiszétől (analógiásan a téltől) való megszabadulást a tavasz behozatala követte. Lányok fűzfaágakat tördeltek le, melyeket szalagokkal, helyenként kifújt tojásokkal díszítettek. Ezt az ágat nevezik villőágnak, mely a szláv vila (tündér) illetve a latin villus (lomb) szóval hozható kapcsolatba. A lányok énekelve végigjárták a falut, betérve egy-egy házba.
Kodály Zoltán is feldolgozta a villőzés Ghymesben gyűjtött változatát.
Nagycsütörtök
Az utolsó vacsora, a lábmosás, a gyász napja. A harangok elnémulnak, helyettük kereplővel szóltak. Ezzel jelezték az időt és a szertartások kezdetét a gyerekek, végigszaladva az utcákon.
Ezen a napon érdemes spenótot, csalánt főzni a jó termés érdekében.
Nagypéntek
Jézus kereszthalálának napja. Nagypénteken a katolikus szertartásból hiányzik az átváltoztatás, így ezen a napon csonkamise van. Legnagyobb gyász és böjt napja. A hagyományban a péntek szerencsétlen napnak számított, a nagypéntek pedig a különösen szerencsétlenek közé tartozott. Remete Farkas László Kárpát-medencei, régi-pogány "pajzánkodó" szokás és hagyományok sorozatában könyvében ezt írja: "Szeged környékén a babonás asszonyok nagypéntek hajnalán meztelenül körbefutották a házat. Úgy vélték, hogy a futott körön belül a ház védve lesz minden bajtól." Számos tilalom érvényesült: nem szabadott mosni, szőni, sütni, földet művelni stb. Jellegzetes nagypénteki dal a Kegyes jézus a keresztfán kezdetű egyházi dal.
Nagyszombat
Nagyszombat Húsvét vigíliája, vasárnapra virradóan ünnepli a kereszténység Jézus feltámadását. Ezen az estén kezdődik az örömünnep, a harangok újra megszólalnak, a szertartás után feltámadási körmenetet tartanak. Nagyszombati jellegzetes szokás a keresztelővíz-és tűzszentelés.
Az előző év barkájával szított tűzzel gyújtották meg újra a templom gyertyáit, feltámadó Krisztus jelképét. A hagyomány szerint a nagycsütörtökön elaludt tüzet csak nagyszombaton gyújtották meg: a szentelt tűz parazsát hazavitték, házról házra adták, új tüzet gyújtottak.
A Tüzet viszek kezdetű ütempáros gyerekdal ennek a szokásnak lehet a leképeződése. Az új tűznek bőség és egészségvarázsló mágikus erőt tulajdonítottak.
A nagyhét fontos tevékenysége a nagytakarítás. A ház falának körülseprése közben ezt mondták: "Kígyók, békák távozzatok."
Húsvétvasárnap
Húsvétvasárnap a kereszténység legnagyobb ünnepe, a feltámadás vasárnapja. A böjt lezárultával a hagyományos húsvéti ételeket - a sonkát, a kalácsot, a tojást és bort, a katolikusok megszenteltették, ezzel óvva magukat a böjt utáni mértéktelen evéstől. Ettől a naptól kezdve újra lehetett mulatni, táncolni, lakodalmat tartani. Akárcsak más nagy ünnepeken, ezen a napon is munkatilalom érvényesült.
Húsvéthétfő
Húsvéthétfő délelőttjén a víz tisztító és termékenységvarázsló erejéé, a locsolkodásé a fő szerep. A vízzel nem spóroltak, kúthoz, vályúhoz vitték a lányokat és vödörrel leöntötték őket. A locsolásért cserébe hímes vagy piros tojást adtak a lányok, mely az élet, újjászületés, termékenység szimbóluma.
Ma van Húsvét napja, másodéjszakája kezdetű dalban arról is szó esik, hogy mi fog történni, ha nem kapnak a legények piros tojást:
"Mert ha nem úgy lészen, vízipuskám készen számotokra. Ablakidba tartom, ha rejátok lövöm, mind össz'áztok."
Zöldágjárás
A természet megújulását jelképezvén a lányok zöld ágakból és virágokból kaput készítettek, melyeken átbújtak húsvétvasárnap, vagy más tavaszi vasárnap. Míg az északi területen villőzés formájában ismerjük, addig a Dunántúlon zöldágjárásként terjedt el. Ez utóbbi jellegzetes dallama a Bújj, bújj zöld ág. A Hungaricana felületén számos szép fénykép található a zöldágjárás szokásáról.
Komatál
Jellegzetes szokás a tojás-vagy komatálcsere, mely a szertartásos barátságkötés életreszóló megpecsételésének egy formája a fiatalok körében. A komatálba tojást, süteményt, gyümölcsöt, bort, narancsot, almát tettek.
Fő forrásom: Tátrai Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások
Commentaires