---

Mindent a citeráról!

A citera a 20. század során szinte minden második ház padlásán megtalálható volt, az 1950-es évektől egyre több citerazenekar alakult, a Zeneakadémián már több mint 15 éve tanulható egyetemi szinten és számos zeneiskola kedvelt hangszere. Mi okozhatja ezt a nagyfokú érdeklődést ezen hangszer iránt? Járjunk utána!

Ismerjük meg a citerát!

Citera eredete

Kezdjük a legelején! Az ókori monochord nevű hangszer (szó szerinti fordításban: egy húros) felépítésének alapja egy kifeszített, zengésre alkalmas húr, melynek hangmagasságát az alatta elhelyezkedő húrlábbal lehet befolyásolni. Ez az egyszerű idea képezi alapját az összes citera típusú hangszernek. A teljesség igénye nélkül, felsorolásszerűen hozok néhány citera és pszaltérium típusú hangszert szerte a világból.

• Magyar citera

• Osztrák stájer citera

• Finn kantele

• Orosz gusli

• Kínai guqin/kucsin

• Japán koto

• Koreai kajagum, komungo

• Amerikai appalachian dulcimer citera

• Francia épinette des Vosges

Láthatjuk, hogy morfológiailag igen változatos e hangszer típusainak sora. A magyar citera fogólapos citera (akárcsak az appalachian dulcimer, az épinette des Vosges vagy a stájer citera), mely német nyelvterületről eredeztethető cseh, szlovák közvetítéssel.

Balla Antal 1774-ben említi elsőként a citerát zeneelméleti írásában, akkor még tambora néven, ami egészen az 1950-es évekig elterjedt megnevezése volt a citerának.

Az a forma, az a hangolás, amit általánosan citerának ismerünk, kifejezetten magyar!

A citera fajtái

Vegyük sorra, hogy milyen magyar citerafajták vannak hangmagasságukat, formájukat és méreteiket tekintve.

Akárcsak egy énekkarban, úgy a citerák között is megkülönböztethetünk különböző hangmagassággal bíró hangszereket. A citerazenekari gyakorlatban leginkább az alábbiakat szokták használni: a szoprán hangfekvés a prím citerának feleltethető meg, az alt a tenor citerának, a bariton a kisbasszus citerának, a basszus pedig a bőgő citerának. A sorrend nem véletlen, a felsorolás alapján növekszik a citerák mérete is. Emellett a hagyományos használaton kívül találkozhatunk pikoló citerával is, ami a prím citeránál kisebb hangszer. Húrozásukat tekintve az egyre mélyebb hangú citeráknak egyre teltebben szóló, vastagabb húrokra van szüksége.

Megállapítottuk a méretekből fakadó különbségeket, vessünk pillantást a különböző formatípusokra is!

Hasáb/vályú citera:

Oldalfej nélküli, egyszerű, régi típus. "Nyitott alja felől nézve favályúhoz hasonlít, innen az elnevezés."

Manapság gyakran ajánlják kezdőknek ezt a típust, én személy szerint jobbszeretem, ha az oldalhúrok használatának lehetősége adott már a kezdetekről fogva.

Oldalfejes/kisfejes/kölyökfejes citera:

Általában három, a hasáb részt kiegészítő kisfejről beszélhetünk, rajtuk leggyakrabban 2-2 húrral.

Belsőfejes: Az oldalfejes citera altípusa, hosszabb basszushúrok felhelyezését teszi lehetővé.

Hasas citera: Nevét jellegzetes alakjáról, "domborúra hajlított oldallapjáról" kapta.

Galambdúcos:

Elnevezését a galambdúcokhoz hasonlító lyukakról kapta. Akusztikailag nem befolyá-solja a hangszer hangját.

Kapkodós: Húrok alá helyezett húrtartó láb segítségével az érintősoron kívül két hang (a láb két oldalán elhelyezkedő különböző hang) megszólaltatását teszi lehetővé, feltételezhetően a cimbalom felépítéséből inspirálódva. Felvételünkön Takács Józsefné Tatár Kiss Erzsébet citerajátéka hallható a Baranyában elhelyezkedő Szentlőrincről.

Hárfacitera: Osztrák és bajor hangszerüzemek által gyártott koncert-citerák hatására Magyarországon megjelentek a karos és hárfaciterák is, ez utóbbiról Sándorfalváról van adatunk.

Citera felépítése

A citera fej és kisfej részénél helyezkednek el a hangolószegek, melyek a húrtartó szegekre rögzítve a tőkénél végződnek. A dallamhúrok a fogólap felett húzódnak, hangmagasságuk az ujjak bundok/érintők közé helyezésével, a hangok lefogásával változtatható. A hangok helyét úgy kell elképzelni, mint a zongorán: alul vannak a fehér billentyűk (alsó érintősor) felette pedig a fekete billentyűk (felső érintősor). A dallamhúrok felett húzódnak a basszushúrok illetve az oldalhúrok.

Hogyan hangoljuk?

Az egyik legfontosabb kérdés! A citera összes húrja alap és kvint hangokra van hangolva. Mit is jelent ez a gyakorlatban? 'C'-s citera esetén 'C' az alaphangunk, 'G' a kvint hangunk, így az egész citera 'C' és 'G' hangokra van hangolva.

Dallamhúrok mindegyike 'G'.

A basszus általában fentről lefele haladva (a citera hasától haladva magunk felé) C-G-C', legmélyebb húrtól egyre magasodva. Talán ez a legelterjedtebb, azonban számos olyan citerával találkoztam, ahol ennél több (4) vagy ennél kevesebb (2) basszushúr volt a hangszeren. A C-G-C' sem kőbe vésett szabály, az viszont fontos, hogy egyrészt legyen mindkét hangból a basszushúrokon, illetve az is fontos, hogy a 'C' legyen túlsúlyban, hiszen ez segíti elő a tonalitás érzetet.

Az oldalhúrok pedig húrpáronként mindig C-G-C' hangolást kapnak.

Mi az a bourdon hangszer?

Elnevezése a bourdon francia szóból ered, melynek zenei jelentése (bourdonner) állandóan, folyamatosan zengő, zümmögő hangra utal. Tipikus bourdon hangszer a citera, tekerő és a duda is. Mindhárom hangszer közös jellemzője a bourdon, bordó hangzásvilág, mely tonalitásában ugyan behatárolja a hangszer lehetőségeit, szólóhangszer mivoltát azonban teljessé teszi, 'zenekari hangzást' varázsolva a dallam alá.

A citera transzponáló hangszer. Mit jelent ez?

A citera nem szól jól minden hangnemben. Fejtsük ki ezt a kijelentést és árnyaljuk! Mostmár tudjuk, hogy a citera alap és kvint hangokra van hangolva, így levonhatjuk azt a következtetést, hogy valószínűleg nem fog bármilyen hangnemben jól szólni. Az esetek nagy részében fogott 'C'-re zárnak a dallamaink, ami az állandóan zengő 'C' és 'G' húrokkal 'C' tonalitás érzetet fog adni. A hagyományos citerajáték a 'C' tonalitás mellett elvétve alkalmaz 'A' és 'D' tonalitást is. Hogyan lehetséges ez? Ennek oka elsősorban a népdalok hangsorában rejlik, ugyanis 'A' tonalitásban diatonikusan (azaz nem használva a második érintősort) moll hangsort kapunk, 'D' tonalitásban diatonikusan pedig dór dallamok játszhatóak el. 'A' tonalitás esetében azonban az állandóan zengő C-G húrok közül a 'G' szekundsúrlódást eredményez a záróhangunkkal, 'D' tonalitásban pedig ugyanezt teszi a 'C' hang. Tehát alapesetben a legszerencsésebb 'C' hangra zárva játszani. 'C'-s citera esetén ez 'C' hang lesz. Azonban ha más hangolású citerát veszünk, például 'A'-s citera esetén minden húrunk 'A' és 'E' hangokra van hangolva, a fogott 'C' hangunk 'A'-nak fog szólni. Az ilyen hangszereket hívják transzponáló hangszernek.

Citera a klasszikus zenében

Meglepő tény, nem igaz? A 20. század során több mint egy tucat magyar zeneszerzőt ihletett meg a citera mint hangszer. Feszegették annak lehetőségeit, meg-próbálták megérteni működését majd beillesztették műveikbe. Bozay Attila zeneszerzőt olyannyira magával ragadta a hangszer, hogy annak felfedezését saját maga járta be, megtanult citerázni, műveit ő maga adta elő. Szakdolgozatomban Bozay Attila citerás műveinek népzenei vonatkozású körülményeit, előzményeit hosszabban is megvizsgáltam, majd elemeztem műveit.

Mi okozhatja ezt a nagyfokú érdeklődést ezen hangszer iránt?

A kezdő kérdésre válaszolva összegezve véleményem szerint:

• egyrészt a hangszer elkészítésének egyszerűsége, viszonylag alacsony beszerzési ára

• másrészt a hangszerjáték alapjainak relatíve könnyű elsajátítása

• harmadrészt a 'zenekar egy dobozban' hangzásvilága önmagában, szólóhangszerként is teljes hangzást tud biztosítani a citerajáték során.

Források: Brauer-Benke József A citera főbb típusai és elterjedése magyar nyelvterületen Balogh Sándor - Bolya Mátyás: Magyar Citerazene I.

Hungaricana Képtára (BTK Zenetudományi Intézet - fotók)